Törőcsik Dávid emlékére…

 

„Az Ég döntése ellen
Erőd bármily mérhetetlen,
Gyarló ember nem győzhetsz soha.
Az élet folyamként hömpölyög tova.

Messze kanyarog veszélyes szeszéllyel,
S nem kedvére vájja ki ágyát,
Nem ismert törvények útját állják,
Kényszerítik folyni hol erre, hol arra.

Bánatmezőkön át napos domboldalra,
Szigorú, de Atyai kézzel! Balga álmodó Te!
Akaratod véled erősebbnek mint,
A Könyörtelen Végzet.”

 

John Knittel, svájci író gondolatai jutottak eszembe a tragikus hír hallatán…

Törőcsik Dávid kollégánkra emlékezünk, aki hirtelen távozásával hatalmas űrt hagyott maga után.

Dávid idestova öt éve érkezett iskolánkba. Új kihívásokkal, új feladatokkal kellett megismerkednie, hiszen az oktató-nevelő munka teljesen más terület, mint a korábbi hivatalban betöltött tevékenység. Dávid hamar akklimatizálódott az iskola légköréhez, támogató jelleggel mindenben együttműködött a kollégáival, és a tanulókkal is hamar megtalálta a közös hangnemet. Ha kellett, bátran segítséget kért egy-egy -számára eddig ismeretlennek tűnő-feladat megoldásában. Viszonzásképpen ő is mindig arra törekedett, hogy segítse a kollégáit.

Osztályfőnökként határozott, szigorú, fegyelmezettséget követelő és önfegyelmet mutató oktató volt. Diákjait arra nevelte, hogy az élet bármely szakaszában büszkén helytálljanak, a szabályokat betartsák. Komoly, tekintélyt parancsoló személyisége sok tanítványának példaként szolgálhat a jövőben.

Azt vallotta, hogy a kadétoknak példát kell statuálniuk, és úgy kell viselkedniük, tanulniuk, hogy a későbbiekben az élet nehézségeit rutinszerűen meg tudják oldani.

Osztályfőnökként motiválta tanítványait, hogy a különböző iskolai rendezvényeken szerepeljenek, később pedig az osztályát a majdani sikeres érettségi vizsgák felé vezető útra irányította.

Az út végére azonban már nem tudja őket elkísérni, nem tud velük célba érni, hiába volt ez nagy terv, nagy kihívás számára is. De tudjuk, hogy nem szabad megállni, nem szabad megtorpanni. Az úton tovább kell haladni, és sikeresen bizonyítani kell, hogy a kitartó munkának meglesz a eredménye.

Törőcsik Dávid ezt szerette volna elérni az osztályával, de ezt a nagy feladatot már Nélküle kell teljesíteniük a tanulóknak. Az út Dávid számára véget ért, de tudjuk, érezzük, hogy a szellemisége tovább él mind a kollégái, mind pedig tanítványai körében.

A lángot, melyet adott, tovább visszük.

Kedves Dávid! Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom Tőled a Dékáni Árpád Technikum dolgozói nevében.

Vojcsek Hajnalka